A rendszerváltás környékén több külföldi építész kapott jelentős, többnyire saját országának budapesti reprezentációjához kötődő feladatot a magyar fővárosban. A legérdekesebb megvalósult példák közé tartozik a Georges Maurios által tervezett Institut Francais, amely 1991 végére készült el az 1944-45 telén elpusztult egykori francia követség helyén. Az épületet szellemisége, formanyelve meglehetősen magányossá teszi a városban, bár tervezője kifejezetten figyelt arra, hogy tömegével, nyílászáróinak ritmusával beillessze az utcaképbe. Az anyaghasználat és a formák azonban le sem tagadhatnák korukat: a zöld gránittal, bordó és ezüst fémmel borított homlokzatot a két sarkon kiemelkedő tömeg, a lépcsőház és a henger alakban kihasasodó konferenciaterem élénkíti (utóbbi gyakran az intézmény kommunikációjában is fontos szerephez jut). A belső érdekessége, hogy az udvar üvegfalán át egyenesen a szomszédos bérház gangjaira látni. A tömb előtt létrejött kis téren a magyar-francia szobrász, Pierre Székely alkotása áll.